George Smiley, a Körönd nyugalmazott ügynöke egyedül tengeti napjait, miután visszavonulásra kényszerítik, és felesége is útra kel legújabb szeretője társaságában. Unalmas mindennapjait azonban búcsút inthet, amikor felbukkan Peter Guillam, és terítékre kerül egy nagyszabásúnak ígérkező ügy, amelyet az idősödő, ám de ettől még briliáns Smiley-nak kellene kibogoznia. Eközben a Thursgood magániskolába új helyettes tanár érkezik Jim Prideaux személyében, és hogy mi köze a két történetnek egymáshoz, az kiderül a regényből.
John le Carré Karla-trilógiájának első köteteként a Suszter, szabó, baka, kém 1974-ben jelent meg és a '70-es évek Angliájába kalauzolja olvasóit. Harmincnyolc, cím helyett számmal ellátott fejezetre tagolódik a történet, és nem kronológiai sorrendben tálalja az eseményeket, hanem fokozatosan fedve fel az összefüggéseket emlékek és lassacskán felfedett titkok mentén halad a végkifejlet irányába. Olvasmányos, izgalmat nem nélkülöző alkotás, és felettébb szórakoztató, fejezetről fejezetre épülő, lassan tetőző feszültséggel, ami csak fokozza az olvasó vágyát, hogy végre választ kapjon a felmerülő kérdésekre. Szimpatikus és ellenszenves szereplő egyaránt akad benne, és olyan valóságosra sikerült az írónak megformálni őket, hogy az ember képtelen csak rokonszenvet, vagy színtiszta gyűlöletet érezni irántuk. Cselszövésből kellőképpen sok akad belőle, néha már szinte túl is bonyolítják egyesek a dolgokat, mások meg csupán a jéghegy csúcsát hajlandóak látni. Egész érdekes az is, amit megtudhatunk belőle a Körönd néven ismert angol ügynökségről, és kémeikről, az általuk használt szakzsargonról, de még az oroszokról is, a leginkább zavaró benne pedig a talán nagyon is valósághűen ábrázolt, határtalan emberi gyarlóság és főként hülyeség. Kémtörténetek kedvelőinek mindenképpen érdemes elolvasni.
John le Carré Karla-trilógiájának első köteteként a Suszter, szabó, baka, kém 1974-ben jelent meg és a '70-es évek Angliájába kalauzolja olvasóit. Harmincnyolc, cím helyett számmal ellátott fejezetre tagolódik a történet, és nem kronológiai sorrendben tálalja az eseményeket, hanem fokozatosan fedve fel az összefüggéseket emlékek és lassacskán felfedett titkok mentén halad a végkifejlet irányába. Olvasmányos, izgalmat nem nélkülöző alkotás, és felettébb szórakoztató, fejezetről fejezetre épülő, lassan tetőző feszültséggel, ami csak fokozza az olvasó vágyát, hogy végre választ kapjon a felmerülő kérdésekre. Szimpatikus és ellenszenves szereplő egyaránt akad benne, és olyan valóságosra sikerült az írónak megformálni őket, hogy az ember képtelen csak rokonszenvet, vagy színtiszta gyűlöletet érezni irántuk. Cselszövésből kellőképpen sok akad belőle, néha már szinte túl is bonyolítják egyesek a dolgokat, mások meg csupán a jéghegy csúcsát hajlandóak látni. Egész érdekes az is, amit megtudhatunk belőle a Körönd néven ismert angol ügynökségről, és kémeikről, az általuk használt szakzsargonról, de még az oroszokról is, a leginkább zavaró benne pedig a talán nagyon is valósághűen ábrázolt, határtalan emberi gyarlóság és főként hülyeség. Kémtörténetek kedvelőinek mindenképpen érdemes elolvasni.
A regény több kiadást is megért az évek során, illetve Tomas Alfredson svéd rendezőt is megihlette. A filmre vitt változat 2011-ben került a mozikba, olyan neveket sorakoztatva fel a stáblistán, mint Gary Oldman (George Smiley), Benedict Cumberbatch (Peter Guillam), Colin Firth (Bill Haydon), John Hurt (Kontroll), Mark Strong (Jim Prideaux), Tom Hardy (Ricki Tarr). (Szóval ez az a film, ahol egy agy alkotásban látható a képernyőn Sherlock Holmes, Mr. Darcy, Sirius Black, meg Olivander, sőt még a Kingsman Merlinje is.) Még maga John le Carré is felbukkan rövid időre, mint a karácsonyi parti egyik résztvevője. Színészek tekintetében a film aligha okoz csalódást, a történet azonban már más kérdés. Aki olvasta a könyvet, már az első jelenetnél felvonja a szemöldökét, nem csak azért, mert egy olyan jelenettel indít a film, ami a könyvben jóval később derül ki, hosszas kutakodás eredményeként, hanem azért is, mert ami John le Carré könyvében Brno városában játszódik, az itt Budapestre kerül át. Jó dolog magyar szót hallani, vagy viszontlátni a képernyőn Kálloy Molnár Pétert a szerencsétlen, izguló magyar pincér szerepében, csakhogy ez nem az a történet, mint amit a könyv lapjairól megismerhetünk. Önálló filmként egész jó alkotás, bár személy szerint nem lopta be magát annyira a szívembe, hogy mindenáron újra akarjam nézni, viszont az a fajta film sem volt, ami mellett még öt dolgot csinálok. Ide-oda ugrált az időben, megmutatott emlékeket, képeket, sikerült eltalálnia szereplőket, sőt mondhatni igazán érdekes nézélmény is, csak különálló alkotásként kell tekinteni rá, nem kifejezetten adaptációként, úgy kevésbé okoz csalódást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése