2015. november 30., hétfő

Vega, vegán, húsevő?

Novemberben volt a vegetáriánus és vegán világnap. Mostanában rengeteget hallani a világban mindkét étrendről, azok pozitívumairól és negatívumairól, valamit az egészségügyi megítélésükről. De vajon mennyit tudtok erről Ti és mi a véleményetek róla? 

Többeket is megkérdeztünk az iskola falai között, hogy mit gondolnak a témáról, Alant olvashatjátok a válaszokat! :D (Ha pedig valakit véletlenül kihagytunk, de szeretne felelni a kérdésekre, akkor ne féljen itt hagyni a bejegyzés alatt kommentben a feleleteit! :D)


  • Mit tudsz a vegán és a vegetariánus életmódról? Tudod, mi a különbség?
  • Követed-e valamelyiket vagy kipróbálnád-e mondjuk 30 napig? Van ismerősöd/családtagod, aki esetleg vega/vegán? Miért vágnak bele szerinted az emberek? Mi lenne az, ami arra sarkallna, hogy áttérj?
  • Milyen lehet hús, tej és tojás nélkül főzni, étkezni? Milyen pozitív/negatív hatásai lehetnek?


Sebastian Jared Selwyn

Nem igazán mélyedtem el eddig a témában, de azt tudom, hogy vannak fokozatok. Tehát van, aki csak húst nem eszik, de olyan is, aki tejtermékeket sem, de nem tudom melyik melyik. Azt hallottam még, hogy állítólag így is meg lehet szerezni a szervezetünk számára minden kellő tápanyagot, de személy szerint ezt erősen kétlem.
Nem, és nem is próbálnám ki. Ennek részben az az oka, hogy egészségügyi okokból próbálok olyan étrendet követni, ami jó hatással van rám, ebbe pedig beletartozik a hús és jócskán a hal, másrészt pedig nagyon szeretem is ezeket (mint ahogy a sajtokat is), ezért nem látom értelmét, hogy tisztán zöldség-gyümölcs evéssel gyötörjem magam.
Egy ismerősöm van, illetve egy emberről hallottam még az ismerőseim környezetében.
Szerintem ennek több oka is lehet. Meggyőződés, egészségügyi dolgok, de akár az is, hogy valaki egyszerűen nem szereti a húst. Biztos vagyok benne, hogy ilyen is van. Én kizárólag akkor lennék rá hajlandó, ha orvos utasítana.
Nem rossz szerintem. Magukat az ízeket valószínűleg elég jól lehet pótolni, a szója is finom, de nyilván nem lehet minden ételt megcsinálni helyettesítőkkel. Ami mondjuk nem feltétlenül baj - én azt vallom, hogyha valaki ilyen ételeket szeret, akkor egye, ha úgy van akár meg is kóstolom.
Ezt szerintem embere válogatja. Bizonyára vannak olyanok, akiknek a zöldségalapú táplálkozás jót tesz, meg olyanok is, akiknek tápanyaghiányt okoz a szervezetében. Alapvetően szerintem mindenkinek azt kellene enni, amit kíván, mert a szervezet mindig jelez. Ha valaki vegetáriánus ételeket kíván (és nem csak divatból csinálja) akkor neki valószínűleg arra van szüksége. De erőltetni sem ezt, sem a húsevést nem kéne.

Keith Coltrane
Mhm. több barátom is vegetáriánus, de én nem követem ezt az étkezési stílust - volt, hogy kipróbáltam, igazából nem is egyszer, mikor olyan hippi közösségekben töltöttem a nyarat. a legtöbb helyen ott is volt tojás és kakaó. Úgy tudom, a vegánok nagyon szigorú vegetáriánusok, akik semmiféle tojást, húst, tejterméket nem esznek, csak és kizárólag növényi kajákat - még gumicukrot se. Leonie kicsit tovább bírta, mint én, de ő is feladta, mikor vettem magamnak egy méretes hamburgert...sosem terveztem életem végéig vegetáriánus maradni, az én szervezetemnek időnként kell a hús. Egyébiránt megértem a vegákat, valaki egyszerűen nem igényli, valaki elvekből, de a legtöbben mégiscsak vallási okokból élnek így. Egyedül az utolsó okból válnék vegetáriánussá - például, ha áttérnék a buddhista hitre.       
Pozitív tulajdonsága az a mérhetetlen kreativitás, ami kifejlődik benned a főzés közben - lecsökken a felhasználható paletta, mégis eszméletlenül laktató, könnyű ételeket tudnak főzni. Negatívuma a folyamatos sápadtság, vérszegénység - a legtöbbjük gyengébb lesz.

Lorelai K. Riviera
Igen, ismerem mindkettőt. Egyik táplálkozási módban sem megengedett a hús fogyasztása (vegetáriánusoknál esetleg halat lehet enni), viszont a vegán életmódban semmilyen állati eredetű termék sem fogyasztható - így tej, tojás, zsír sem.
Kiskoromban mániákus állatvédő voltam, és mivel kis tökmag koromban nem nagyon tudtam más módot ennek kifejezésére, úgy döntöttem, vega akarok lenni. A szüleim meg mondták, hogy esélytelen, amíg 18 éves nem leszek, nem lehetek, mert fejlődő szervezet vagyok. Amikor elértem a bűvös kort, kipróbáltam, de sokkal inkább töltött el kellemetlen érzéssel, mint kellemessel. Főleg azért, mert tofuhoz és más húspótló finomságokhoz otthon nem tudtam hozzájutni, így nem kaptam túl nagy teret kaja-kreativitás terén. Úgy gondoltam, mivel ez inkább nélkülözésnek tűnik számomra, mintsem életmódváltásnak, felhagyok vele. Vegán pedig nem lennék, szeretem a tejet meg a tojást és rendszeresen fogyasztom őket.
Hát a tej körül mostanában úgyis rengeteg vita megy, hogy jó-e vagy sem. A tojás alapvetően remek fehérjeforrás, szerintem annak pozitív hatását kicsit hiányolná a szervezetem, ha vegán lennék. Hús nélkül meg lehet lenni, sőt, vannak pozitív hatásai is. Ennek ellenére biztos, hogy sok-sok nyitottság kell az újra, általában sok idő és kreativitás kell hozzá - tulajdonképpen újra kell tanulni főzni. Meg biztos nem túl olcsók a vegán alapanyagok, szóval a pénztárcára biztosan negatív hatással van.

Bakonyi Annamária
Azt hiszem, vegetáriánusként elmondhatom, hogy első kézből ismerem a különbséget a két életmód között. Aki vegán, csak növényi eredetű ételeket fogyaszt, míg a vegetáriánus csak húst nem fogyaszt, esetleg tojást sem, vagy épp tejterméket nem, ez elég változó. Tojást én sem eszem, de inkább csupán azon okból kifolyólag, mert nem hiszem, hogy a pöttyös lenne az igazi, ha a bőrömről van szó. Vegán életmódra sose térnék át, és vállalom, hogy a vegetáriánus életmódom se valami magasztos eszme eredménye. Ha mindenféle pátosszal körülölelt elképzelés alapján kezdeném eldönteni, hogy mit eszek és mit nem, valószínűleg a növényeket tartanám akkora becsben, hogy mellőzzem a fogyasztásukat. A hús egyszerűen csak nem megy le a torkomon, már attól is rosszul érzem magam, ha csak rágondolok, hogy az egy halott állatból származik. Sajtos melegszendvics nélkül viszont nem lenne élet az élet például. El se tudom képzelni, mi okból mond le valaki mindenről önszántából, viszont úgy gondolom, hogy nem lehet egyszerű egészségesnek maradni egy olyan étrend mellett, amiből kimarad egy rakás szükséges tápanyag. Végeredményben azonban nem az én tisztem eldönteni, mi a jó. Mindenkinek a maga döntése, hogy mibe akar szép lassan belehalni, mert ahogy régi jó tanárom mondá, vagy abba halsz bele, amit eszel vagy abba, ami nem.

Váradi Fanni
Hát, a vegetáriánus olyan ember, aki nem eszik állati eredetű ételeket, másképp pótolja a fehérjét. A vegán talán a mozgással és a húsnélküliséggel kapcsolatos, de sajnos ebben nem vagyok biztos. *kissé értetlenül néz, mert annyira nincs otthon a témában*
Nem követem egyiket sem tudtommal, és családtagomról sem tudok, aki így élne. Viszont egy hónapig szívesen kipróbálnám! De csak akkor, ha utána visszatérhetek a saját életmódomhoz.
Hogy miért vágnak bele az emberek, azt nem tudom. Talán vannak, akik az állatokat sajnálják, vagy csak úgy érzik változás kell nekik.
Azt kell mondjam, hogy hosszútávon semmi. Én húsevő vagyok, nevezhet bárki ragadozónak, szerintem szükségem van állati eredetű ételre. Gondolom sokkal nagyobb hangsúly van a zöldségeken, de ilyen sok alapvető dolgot szerintem nem lehet rendesen helyettesíteni, a fejlődéshez szükségesek.

Lasch Ervin Balázs
Tudom mi a kettő között a különbség, van vegán és vegetáriánus ismerősöm is, akik ráadásul egy baráti társaság tagjai. Nem egyszer hallgattam végig mélyre szántó értekezést arról, hogy vegán - e valóban az a vegán, aki mézet fogyaszt.
Van, aki az egészségesebb életmódot hozza fel indoknak. Szerintem a mértékletesség pont egészséges. Nem alapfeltétele a hús a napjaimnak, de nélkülözni nem tudnám. Tej és tojás nélkül pedig még annyira se lennék meg. A húgom hobby vega, ha lehet ilyet mondani, mert ő ragaszkodik hozzá, hogy húst csak minden második héten eszik, az oka pedig az, hogy így eggyel kevesebb állat hal természetellenes halált.
Mindent lehet helyettesíteni, én próbáltam már receptet tej és tojás nélkül. Bevallom, éreztem a különbséget, de lehet, hogy ez egy tudatalatti dolog volt, mert tudtam, hogy nincs abba a receptbe, amibe alapból kellene, hogy legyen.
Pozitívum a zsíros ételek elhagyása, az elhízás esélyének csökkenése, illetve magas vérnyomás esetén fejti ki jótékony hatásait. Hátrányai a vas és cink hiány.


Aaron E. Blake
Ha jól rémlik, akkor a vegetariánus csak a húsról mond le, a vegán pedig minden egyéb állati eredetű ételről is, pl a tojásról, tejtermékekről...
A vegetariánus életmódot esetleg kipróbálnám, ahhoz már volt is közöm, de a tejet túlságosan szeretem ahhoz, hogy vegán legyek. Sem ismerőseim, sem családtagjaim nem követik egyik étrendet sem.
Egyesek gondolom meggyőződésből térnek át, pl.: állatvédelem, aztán vannak, akik egészségügyi okokból, meg vannak olyanok is, akik egyszerűen nem szeretik a húst.
Igazából nagyon nem kell sarkallni, most is ritkán, és kevés húst eszem, bár nem mondanám magam vegetariánusnak. De egy ideig nagyon erős undorom volt a legtöbb fajta hús láttán. Abban az időben főként szójával pótoltam, aminek jobb íze van, mint először gondoltam volna.
Hát negatív hatása gondolom elsősorban a fehérje- és kalciumhiány lehet, amiket mindenképpen más forrásokból kellene pótolni. Viszont tej és tojás nélkül elég nehéz lenne összerakni egy rendes süteményt, vagy adott esetben palacsintát, úgyhogy én ezt elég nagy negatívumként élném meg.
A pozitív hatásaihoz nem olvastam elég dietetikus szöveget, vagy csak nem ragadtak meg bennem, de ha jól rémlik, a szívnek és az érrendszernek sokkal jobb, ha nem eszünk annyi húst. Illetve a zöldségevők nem annyira hajlamosak cukorbetegségre.
Szerintem amíg az ember odafigyel arra, hogy mit eszik és mellette aktív életmódot folytat, és amúgy jól érzi magát a bőrében, testében, akkor szinte teljesen mindegy, hogy mit eszik.

Mihael Gérard Saint-Venant
Mindkettőből hiányoznak a húsételek, viszont a vegán étkezési szokás minden állatból származtatható ételt/hozzávalót elutasít, csak a növényi eredetű alapanyagokat támogatja. Voltaképpen a vegán étkezés a vegetáriánus életmód egyik válfaja, szokták még szigorú vegetáriánus étrendnek is hívni az előbb említett ok miatt.
Nem követem egyik életmódot sem, és vállalni sem vállalkoznék a kipróbálására, túlságosan hús orientált emberfia vagyok *kissé gondolkodó arckifejezéssel vakarja meg az állát*. Az ikernővérem és a feleségem sem élnek a lehetőséggel, amennyire tudom, a többi családtagom pedig egy merő rejtély, mit esznek és hogyan. Nem beszélgetünk túl sűrűn.
Aki belefog a vegán vagy épp a vegetáriánus életmódba, többféle indokkal teheti ezt. Például ismerek olyan embert, aki az állatok iránti tiszteletből és szeretetből döntött úgy, hogy többé nem fogyaszt húst. Mások lehetnek allergiásak rá, ezért kizárt dolog, hogy egyék, marad hát a húsmentes táplálkozási szokás felvétele, vagy ha már gyerekkortól észlelhető ez az allergia, eleve úgy szoktatják a gyermeket, hogy a húst kiiktatják az étrendjéből, és mással pótolják.
Ha át kellene térnem... legfeljebb az allergia motiválna eléggé, hogy megtegyem. Hirtelen csak ezt tudom elképzelni.
Lényegében minden pótolható tápanyag és vitamin szempontjából. A húst például nagyon népszerű tofuval helyettesíteni, a tejes alapú ételek esetén vízzel, vagy más frappáns megoldással pótolják a hiányt (gondolok itt a süteményekre például), és a tojást is ki lehet spórolni a legtöbb ételből. Nyilván egyes fogásokról a vegánok sajnos le kell mondjanak, mint például a tojásleves, vagy a rántotta.
Szerintem egy ilyen étrendnél a legfontosabb szempont az egyensúly fenntartása, hogy ne essünk át a ló túloldalára, és fókuszáljunk csak bizonyos ételekre, illetve tápanyagokra. Ebben az esetben az emésztés szokta megsínyleni a dolgot, vele együtt a közérzet, így a teljesítőképesség is, tehát jó az apró, de fontos dolgokra odafigyelni, mindenből annyit fogyasztani, hogy az étrend kiegyensúlyozott maradjon. Hogy pozitívumot is említsek, sok vegetáriánus beszámolója szerint a közérzetük és az egészségük sokkal jobb lett az "áttérés" után, több energiára tettek szert, kevesebbszer betegedtek meg.

Eris L. Awer-Kowai
A vegetáriánus zöldségen és gyümölcsön él. A vegán biztos az, aki tarkón vágja, olyan a hangzása.
Senki. Anyám nem főz hús nélkül, a kviddicscsapatban pedig mindenki tudja, hogy a hús alapvető követelmény, hogy az edzéseket és a meccseket végig lehessen vinni. Szerintem a sok kis mimózalelkű nem tudja elfogadni, hogy egy egykor élő lényt eszik. Pedig ez is a része a táplálkozásnak. Max egy trauma tudna átlendíteni. Ha mondjuk megenne egy vegetáriánus sárkány.
Szörnyű. Tényleg nem értem, mi bajuk az embereknek. Ezek fehérjét tartalmaznak, ami a mindennapi élethez kell. Persze nem kell túlzásba vinni, az is ártalmas. Majd a vegánok jól tarkón vágják az összeset. Az negatív hatás lesz. *és beleharap egy jó húsos csirkecombba, mert megzavarta Gareth evés közben*

Michelle Angelique Saint-Venant
A vegetáriánus nem eszik a húst, a vegán viszont nemcsak húst nem eszik, egyéb állati eredetű táplálékot sem fogyaszt.
Soha nem követném. Köztudott, hogy egy húsevő vadasszony vagyok, így eddig sem értettem, miért jó ez, valószínűleg ezután sem fogom. Nincs olyan dolog, ami elérné, hogy lemondjak a húsról, és nincs is olyan a környezetemben, aki teszi vagy tenné.
Tudni se akarom. Annyi biztos, hogy a szervezetünknek szüksége van állati eredetű fehérjékre és egyéb tápanyagokra. Ennek örömére betolok egy steak-et, megjött az étvágyam. *megy is bevásárolni*

Rentai Bálint
    Mostanában egyre többet tudok meg róluk. Főként álmodóilag. A vegán és a vegetáriánus közötti különbség, hogy előbbi semmilyen állati eredetű táplálékot nem fogyaszt, míg utóbbi lazán eszik pl tojást, sajtot ilyesmit. Gyakran még halat is, de az szerintem egy másik néven fut, csak nem tudják azok sem, akik így táplálkoznak.
    Nem követem egyiket sem, de mivel katolikus vagyok, az évi egyszeri, 40 napos böjtöt igyekszem betartani. Tehát mondjuk, hogy a vegetáriánust (hallal ) kipróbáltam már többször is. Nem esik különösebben nehezemre, de őszintén megvallom, túlságosan szeretem a legtöbb hús félét ahhoz, hogy véglegesen lemondjak róla.
    Nagyon sok ismerősöm van, aki vega vagy vegán. A vegán ismerőseim többsége a vallásából (hindu) adódóan vegán. Ők azt vallják, hogy egy állat életének kioltása is bűn, így nem is vehetnek magukhoz semmilyen hús félét, aztán valahogy ez tovább alakult, hogy semmilyen állati eredetű táplálékot nem fogyasztanak.
    Sok hindu ismerősöm, akiknél lazább a vallás, vega. Ők tehát esznek például tojást, vagy isznak tejet. De a legtöbb vega ismerősöm inkább azért nem fogyaszt húst, mert az állatokat sajnálja, illetve úgy gondolja, hogy a mai állattartás kegyetlenség és ennek hatására vált vegetáriánussá.
    Engem nehéz lenne áttéríteni. Szeretem a sonkát  :D Bár az igaz, hogy igyekszem olyan termékeket fogyasztani, amikről tudom, hogy megfelelő körülmények között tartották az állatokat.
Sok esetben talán egyszerűbb, vagy éppen nehezebb? A húst, a tejet és a tojást is lehet helyettesíteni más növényi eredetű alapanyagokkal. Nem tudom, hogy vannak-e különösebb pozitív vagy negatív hatásai. Sokan állítják, hogy egészségesebb az ilyen életmód, vagy hogy példának okáért remek diéta, de ezekre is látok ellenpéldát. Én azt gondolom, hogy ha mindenki azt eszi, amit szeret, akkor nagy baj nem lehet.

Adam Kensington
    Ismereteim szerint a vegetáriánusok nem esznek húst, a vegánok pedig egyáltalán semmit, ami állati eredetű.
    Akármilyen bizarrul hangzik és bármennyire nem szívesen alkalmazom magamra ezt a kifejezést, ám minden valószínűség szerint én a fajtársaim közt vegetáriánusnak számítok. Hiszen nem csak hogy nem ölök embert a táplálkozásért, de általában nem közvetlenül fogyasztom a vért az adományozóból.
    Szerintem, aki ilyen életmódra adja a fejét, főként amiatt teszi, hogy minél kevesebb kárt tegyen más lényekben. Persze, akad, aki egyszerűen csak nem szereti az ilyen ételeket. Esetemben nyilvánvalóan az előbbiről beszélhetünk.

.....és a gyöngyszem a legvégére:

Dwayne Warren
    Hát az egyik a másik rövidítése, nem? Vagy a vega az... nagyon zöldséget eszik, a másik meg kicsit? Vagy... nem t'om. Az egész hülyeség. Az egész élet hülyeség szalámi nélkül.
    Anyám. Dehogy. Nem azér' éltünk túl akárhánymillió év evolúciót, hogy nekiálljak moszatot enni. Asszem nem is ismerek olyat, aki nem eszik húst, mint a normális emberek. Mert ez az igazság.
    Simán sz* és értelmetlen az ilyen. De pozitív, hogy állítólag sokáig élnek a vegák... de komolyan, bacon nélkül MINEK? 

2015. november 28., szombat

Könyvközösségek

Azt sokszor halljuk, hogy az olvasás olyan élményekhez juttat, mint semmi más – fejlődik tőle a fantáziánk, a szókincsünk és a fogalmazásmódunk, közben pedig olyan helyeket járhatunk be fejben és olyan kalandoknak lehetünk a részesei, amelyekről egyébként álmodni sem mernénk.

De tudtátok, hogy az olvasás nem muszáj, hogy magányos tevékenység legyen?

Az internet korában már léteznek olyan közösségek, amelyek arra épültek, hogy a tagjai szeretnek olvasni. Most két ilyen oldalt szeretnénk bemutatni nektek – az egyik egy angol nyelvű felület, ami természetesen éppen ezért több tagot számlál és bővebb a könyvek kínálata, de azok kedvéért, akik szeretnének anyanyelvi terepen maradni, egy magyar könyvközösséget is bemutatunk.

Kezdjük hát!


Goodreads – avagy könyvszeretők a világ minden tájáról
Az oldal felépítése első pillantásra eléggé hasonlít bármely más közösségi oldalhoz – megkeresheted a barátaidat, felvehetsz más ismerősöket, megoszthatsz és likeolhatsz, azonban ha egy kicsit jobban belemerülsz a témába, akkor rögtön rátalálhatsz egy rakás remek funkcióra, úgy mint például a saját könyvespolc. Ide berakhatod az oldal hatalmas (és általad is bővíthető!) adatbázisából azokat a köteteket, amiket már olvastál vagy tervbe van véve, esetleg éppen most tartasz a közepén. Ehhez kapcsolódik az a lehetőség is, hogy mindig jelezheted, hogy éppen hol tartasz egy könyvben, és az oldalszámot megadva a Goodreads még azt is megmondja neked, hogy ez hány százaléka az irománynak. Felfedezhetsz új írókat, hiszen az ízlésedet könnyen kiismeri az oldal és eszerint ajánl neked új könyveket, böngészhetsz barátaid polcán és ajánlhatsz is nekik olyan darabokat, amik szerinted tetszenének nekik. Ráadásul nem csak egy – akármennyi polcod lehet, külön zsáner, szerző szerint, vagy épp kitüntetheted a legnagyobb kedvenceidet.

Külön pluszt ad a hangulathoz, hogy minden év elején meghirdetik az éves olvasóversenyt, aminek az a lényege, hogy beállítasz magadnak egy kötetszámot, hogy hány darabon szeretnéd magad átrágni egy év alatt, aztán ha figyelsz és folyamatosan feltöltöd, hogy mit olvastál el, akkor nyomon tudod követni, hol tartasz. Határ csak a csillagos ég! Ezen kívül kicsit jobban eldugva, de tematikus kihívások is vannak az oldalon.

Ezen kívül ha végeztél egy kötettel, akkor lehetőséged van értékelni, kommentelni, de akár a kedvenc idézeteidet is kimentheted, hogy könnyedén visszakereshesd őket a későbbiekben. Ezek az értékelések és idézetek bárki számára hozzáférhetőek, így követheted mások ajánlásait, értékeléseit. Van üzenetküldés és csatlakozhatsz az érdeklődésednek megfelelő csoportokhoz.

A Goodreadsen ezek kívül rengeteg író publikál is vagy kezdi karrierjét, épp ezért éves szavazások is zajlanak, amelyek egy-egy díjat ítélnek oda számtalan kategóriában.


Moly – mert a magyarok is szeretnek ám olvasni!
A Moly olyanoknak nyújt alternatívát, akik szeretnének magyarul beszélgetni a könyvekről, amelyeket olvastak. 2008-ban alapították az oldalt, azóta pedig töretlen a sikere, hiszen számos felhasználó jár fel nap mint nap, hogy megosszák egymással az olvasásélményt.

Maga a metódus eléggé hasonló a már előzőleg bemutatott Goodreadshez – saját polcokat hozhatsz létre és kihívásokon vehetsz részt, miközben lassan egy olyan közösség tagjává válhatsz, ahol mindenki pont úgy szereti a könyveket, mint te. Újabb műfajokkal ismerkedhetsz meg és az oldal szépen lassan csepegteti neked a friss tudást is, amihez nem biztos, hogy egyébként lett volna kedved utánakeresni, itt viszont készen adják a kezedbe.

Itt is megvan a lehetőség, hogy írj a könyvekről és idézeteket szedj össze magadnak, úgyhogy tulajdonképpen nem sokban marad el az oldal a nemzetközi párjától – talán kicsit kisebb, barátságosabb közösség, melynek élő találkozói is vannak és lehetővé teszi, hogy könyveket csereberélj másokkal. A hírfolyama ezen felül tájékoztat a frissen megjelent könyvekről, költők-írók születésének vagy halálának évfordulójáról, de számos irodalmi eseményt is figyelmedbe ajánl, dedikálásokat, előadásokat, disputákat és verszenei kalandozásokat egyaránt.


Próbáljátok ki ti is, milyen egy igazi könyvközösséghez tartozni, lessétek meg az oldalakat, mert remek móka! Aztán számoljatok be nekünk a tapasztalataitokról! Smiley

2015. november 27., péntek

Lamantin-time!

November a lamantinoké! Ebben a hónapban az állatvédő szervezetek megpróbálják felhívni a közvélemény figyelmét ezekre a békés óriásokra, akik talán nem ragadják meg úgy szépségükkel a laikusokat, mint számos más védelemre szoruló faj, azonban egyáltalán nem unalmasak!


1. A lamantinok a sekély partmenti és folyami vizek tipikus lakói, főleg moszatokkal, mangroove-levelekkel és algákkal táplálkoznak. Majdnem napjuk felét szánják békés kérődzésre, miközben testtömegük 10%-ával megegyező növényt fogyasztanak el. Ami egy 1 tonnás súlyt is elérő állatnál nem kevés! Hosszra elérhetik a 4 métert és akár hatvan évig is élhetnek.

2. A nyugat-indiai és nyugat-afrikai lamantinok életük javát a sós és édes vizek határán töltik. Képesek aktívan szabályozni testük sóháztartását és túlélni ebben a fajokban szegény környezetben is.

3. A meleg víz létszükséglet ezeknek a békés óriásoknak – lassú metabolizmusuk és minimális zsírrétegük nem nyújt védelmet számukra a hideg ellen, kövérnek tűnő testük nagyobbik részét ugyanis irdatlan gyomruk és beleik foglalják el. Hidegebb időben az erőművekből származó meleg víz kivezetőinél vagy meleg folyóágakban tanyáznak, hiszen akár bele is pusztulhatnak.

4. A lamantinok 3-5 percenként bukkannak felszínre, hogy levegőt vegyenek, bár szükség esetén akár 20 percig is kibírják a víz alatt. Egyetlen lélegzetvétellel a tüdejükben lévő levegő 90%-a cserélődik ki (szemben az ember szánalmas 10%-ával).


5. Az amazóniai lamantin kizárólag édesvízben él, Dél-Amerikában az Amazonasban. Nehéz meghatározni a számukat, rejtőzködő életmódjuk és a folyó örökké zavaros vize miatt. A fő veszély az illegális szigonyos vadászat számukra, ami a helybéliek megélhetését jelenti.

6. A dugong, mely a lamantinokkal egy rendbe tartozik, összes idejét a sekély tengervízben tölti – ha első pillantásra hasonlóak is, uszonyuk alapján könnyű őket megkülönböztetni. A lamantinok farka kerek, míg a dugongé inkább a bálnákéhoz hasonló.

7. A lamantinok legközelebbi rokonai az elefántok – ugyanabból a szárazföldi emlősből fejlődtek ki, mint ormányos barátaik, jó 50 millió éve. A kövületek sokkal több fajt megőriztek, amelyek világszerte elterjedtek voltak, mint amennyit ma ismerünk.

8. Az embereknek egy szett tejfoguk van, amit így vagy úgy, de elvesztenek a felnőtté válás során. A lamantinok, akárcsak elefánt rokonaik, egész életükben folyamatosan cserélik elkopó fogaikat – a legöregebbek elől kihullanak, hátul pedig már nőnek az újak, amik az előttük lévőket folyamatosan tolják előrébb.

9. Kutatók szerint a már kihalt Steller tengeri tehén (a Szirénfélék legnagyobb tagja) az egész Csendes-óceán térségében elterjedt volt, Japántól az Egyesült Államok partjaiig. Az állatot 1741-ben Georg Wilhelm Steller írta le Oroszország partvizeiben, mint moszatokat legelésző és alámerülni képtelen lényt. Alig 27 évvel felfedezése után a vadászat és a tengeri sünökkel vívott harc a táplálékért kipusztította a fajt (ha emlékeztek a vidrás cikkre – ők tartják egyensúlyban a kelperdők ökoszisztémáját és a szőrméjük miatti vadászat túlságosan megritkította őket).


10. Kolumbusz Kristóf és felfedezőtársai váltig állították, hogy női alakokat láttak az óceánban úszni – ezek voltak a kor sellői, melyek írásokban és képeken is felbukkannak. Hogy túl sokáig hajóztak-e a nemes férfiúk a tengeren vagy optikai csalódás áldozatai lettek, a legtöbb ilyen esetben lamantinokkal találkoztak.

11. A lamantinok agyának felülete sima – már az emberivel összehasonlítva – és a test és agy méretének aránya is náluk a legalacsonyabb az emlősök közt. De ha nem is olyan okosak, mint a delfinek, könnyen megtanulnak egyszerű feladatokat, meg tudják különböztetni a színeket és kivételesen érzékeny a tapintásuk.

12. A lamantin mamák egyetlen borjat hoznak a világra minden 2-5 évben, mivel a kicsinyek legalább két évig szopnak. Emellett párhetes koruktól már fogyaszthatnak szilárd táplálékot is. A lamantin mellbimbói egyébként a mellső uszonyok tövében találhatóak.

13. Ha emlős vagy – légy bár ember, zsiráf avagy patkány – pontosan 7 nyakcsigolyád van. Ez alól csupán három lajhárféle és a lamantinok képeznek kivételt – nekik mindössze hat nyakcsigolyájuk van, ami a feltélelzések szerint a lassú metabolizmusukkal állhat összefüggésben.

14. A lamantinoknak nincs természetes ellenségük a vadonban, a kihalás szélére az emberek sodorták őket. A nyugat-indiai lamantinok halálát az esetek felében hajókkal való ütközés okozza, ahol a hajócsavar összeszabdalja őket. A testük igen nagy sűrűségű és vízszintesen elhelyezkedő rekeszizmuk és légzésük segítségével szabályozzák a sűrűségüket (és ezzel a mélységet is, ameddig merülnek). Ez és átlagos 4,5-7,5 km/órás sebességük túl lassúvá teszi őket a hajók elől való kitéréshez.

2015. november 26., csütörtök

Szerelem a harmadik világháború idején




Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...


A tizenöt éves Elizabeth, akit mindenki csak Daisy-nek hív, New York városából Angliába repül rokonaihoz a nyárra. Londonban a reptéren azonban hiába keresi anyja nővérét. Penn néni éppen azon munkálkodik, hogy segítsen megelőzni egy esetleges háború kitörését. Helyette Daisy-t Edmond várja, az az Edmond, aki miatt saját bevallása szerint minden megváltozik. Az ódon házban persze ott van még Isaac is, Edmond sokkal csendesebb ikertestvére, Osbert, a legidősebb fiú és a kis Piper. A bonyodalmak Penn néni elutazásával kezdődnek, majd a harmadik világháború kitörésével csak még kuszább lesz minden. Daisy és Edmond között kibontakozóban van valami, de vajon elég erős-e ez az érzés ahhoz, hogy túlélje egy háború minden viszontagságát?

A borító talán megtévesztő lehet, ez a történet azonban nem valami légies, mesébe illő, rózsaszín szerelem története, sokkal inkább egy olyan háború krónikája, amit ezért a szerelemért kell megvívni egy másik, világméretű konfliktus közepette. Ez a történet emberi a szó legteljesebb értelmében. Önző vágyakkal, érzésekkel, félelmekkel teli út valami felé, amiről még az sem biztos, hogy ott lesz az út végén. A végkifejlet bizonytalan, az út mégis bizakodásból fakad és valami különös, vak hitből, ami szép lassan az olvasóra, mint kívülállóra is átragad és képtelenség letenni a könyvet. Határozottan nem okoz csalódást, amennyiben nem egy konvencionális szerelmi történetet szeretnénk esti olvasmánynak.


 How I Live Now


A könyv alapján készült film 2012-ben került vászonra Kevin Macdonald (Az utolsó skót király, A sas) rendezésében és olyan színészekkel, mint Saoirse Ronan (Komfortos mennyország, A burok, A Grand Budapest Hotel) és Tom Holland (A lehetetlen). A filmre vitt jelenetekből egyébként egy teljesen másik történet épül fel, amennyiben a könyvet vesszük alapul. Elvonatkoztatva a könyv eseményeitől elég hamar arra a véleményre juthatunk azonban, hogy a maga nemében egészen remekül sikerült alkotás jól megválasztott színészekkel, de mégis újraalkotott szereplőkkel és itt-ott eléggé újraírt történettel. Talán mondhatnánk azt is, hogy valamivel szebb lett, kevésbé ösztönökre és mélyről fakadó vágyakra, sokkal inkább lassabban alakuló érzelmekre épül, ezért is érdemes megnézni.


Ria

2015. november 24., kedd

Pletykafészek


Nagytesó
Szerintem mindenki emlékszik az idei év első meccsére, amikor a főnix raj összecsapott az unikornis ménessel. Itt jön a képbe Bakonyi Annamária, akit a bátyja határozottan győzködött a meccs előtti estén, hogy ne lépjen pályára a vörös hajú terelő. Nyílt titok volt, hogy a Bakonyi srác nem igazán örült annak a dolognak, hogy az egyetlen kishúga is még ma is részt vesz egy ilyen durva játékban. A lány nem hallgatott a testvérére és másnap csak azért is a pályára lépett. Vajon a bizonyítási vágy égett benne? Vagy csak ennyire megszállottja volt a sportnak? Esetleg más állt a háttérben? Erről sajnos nem tudtunk meg semmit.
Végül a meccs nyugisan haladt, nem történt szerencsére semmi komoly baleset, ám Marisunk válla egy gurkócsók miatt jócskán megsérült. Nem is kellett több a szurkolói páholyban üldögélő Gergőnek, azonnal lerobogott a kispadosokhoz és az egyik csere seprűjét lenyúlva ő is az égbe emelkedett. Kétségbeesetten kereste a fájdalomtól grimaszoló húgát, ám mikor megtalálta, addigra már az egyik sárga terelő a szőke srácra küldött egy vérszomjas vasgolyót. Szerencsére a játékvezető sem volt rest, egy pálcasuhintással másik röppályára irányította a gurkót, így le tudott szállni a testvérpár. Soha sem gondoltuk volna, hogy egy ilyen higgadt fiú, mint Gergő, ilyen meggondolatlanul is képes cselekedni. A meccs egy kis időre megállt, amíg Marist lecserélték. Bátyja egy tapodtat sem mozdult a ráfújtató húga mellől. Sajnos a következményekről már nem sokat tudunk…

Jancsi és Juliska
A grimm testvérek meséi igazán nagy népszerűségnek örvendeznek a világ minden táján, azonban álmunkban sem gondoltuk volna, hogy valaha meg fog ismétlődni a mese, eleven szereplőkkel.
Pedig nem is olyan rég két eridonos eljátszotta Jancsi és Juliska történetét. Név szerint a két Álmosvölgyi, Szira €s Kilián.
Néhány pletykás száj szerint ugyanis a minap sikeresen eltévedtek az iskolát körülölelő erdőségben, s habár azt nem tudjuk, hogy a mézeskalács házikót sikerült-e megtalálniuk, illetve vacsorára pörkölt boszorkányt enniük, elég sokáig távol maradtak ahhoz, hogy a házvezetőnk elinduljon utánuk. Szerencsére az egyik fiatalnál ott volt a madaras síp, így a házvezető könnyedén a nyomukra lelt, s sikeresen hazajutottak a kastélyba.
Bár manapság igazán csendben vannak, lehet az egyik fiatal szobájában ott lapul egy térkép a hírhedt nyalánkságok házához? Érdemes lenne kideríteni…

Turbék-turbék
Az Eridon falai közt a diákok azt beszélik, hogy a galambimádó Szentmihályi Norbi a házvezető-helyettesnőnkkel turbékolt a gyengélkedőn. Lorelai pedig igazán kedvesen fogadta a galamblegény turbékolását. A forrásunk arról biztosított minket, hogy a fiú még egy jegygyűrűvel is kedveskedni próbált a szíve választottjának. No, de diák-tanár kapcsolat? Vajon mi fog kisülni eme különös románcból, és vajon a Levita házvezetőnője, Gryllus Matilda mit fog szólni ehhez a rózsaszínfelhőben úszó mámorhoz? Kíváncsiak vagytok? Mi is!

Oh Rómeó...
Az életvitel órás projektről bizonyára sokatok hallott. Az Eridon falai mögött is igen megszaporodtak a bababotok, ám ki gondolta volna, hogy ezek a síró-tipegők képesek szerelmet szőni?
Pedig a negyedikes Levitás Kilt Zoltán igazán vörösben izzik a szerelemtől fűtve, és ezek a heves lángok nem másért égnek, mint magáért, az Eridonos másodikosért, Tüszőfűi Lilithért. Talán a fiú igazi családra vágyik és Lilith-ben megtalálta az igazi asszonykát?
Azonban a Zollith fanoknak üzenjük, hogy elég valószínű, hogy Lilith nem táplál túlontúl mély érzelmeket. Pedig az ifjú szfinx tényleg próbálkozott, a minap mondjuk egy egész szerenádot akart előadni szíve választottjának, de sajnos balszerencséjére az apró leányzó helyett az Eridon csapatkapitányának álmos feje bukkant fel az ablakban és valami olyasmit mormolhatott, hogy " két ablakkal arrébb".
Azért reméljük Erik napját nem rontotta el ez az apró incidens...

Házavató
Bogolyfalva lakósorán, November elején hatalmas házavató bulit csapott Gwen és Alíz. Mindenki, aki számított ott volt a buliban, kicsik és nagyok egyaránt.
Azonban néhány ott lévő beszámolója alapján, az ifjú rosszfiú, Travis és maga a ház úrnője a piros Gwen között akadtak nézeteltérések, és ezt, mint minden más vitát, most is egy táncpárbajjal simították el. Azt már nem tudtuk meg, hogy ki alázta porig a másikat táncos lábaival, azonban az biztos, hogy mindenki fergetegesen mulatott, kivéve a szomszédok. Ugyanis a zene olyan hangerővel szólt, hogy még három házzal lejjebb is remegtek az üvegek és már éjfél bőven elvolt. A felbőszült szomszédok már némító átokkal tervezték sújtani a bulizó tinédzsereket, ám a lakosok segítségére érkezett az épp arra járó Dwayne Warren, aki valószínűleg a Mácsai család otthonából igyekezett a kastély felé. Na, volt is ott nemulass. A defenzor egy pálcasuhintással véget vetett a zenének, és a kastélyban lakó diákokat a felügyelete alatt visszakísérte a tanoda óvó falai közé. Azt beszélik, hogy az ott bulizó diákok mindannyian, egytől-egyig büntetőmunkát kaptak. Ajaj, legközelebb kicsit halkabban hallgassátok azt a fránya muzsikát!

2015. november 13., péntek

Poszt-apokaliptikus világok a könyvekben 2.

Ahogy a cikksorozat első részében, úgy most is egy olyan történetet szeretnénk bemutatni, amely a ma ismert emberi társadalom háború általi pusztulása után játszódik – azonban ezúttal egy olyan sztori bontakozik ki a szemünk előtt, amely a cél elérése mellett érzelmi szálakkal is komolyan foglalkozik.

Atsuko Asano – No.6




Miután a világ nagy része lakhatatlanná vált, hat olyan városállam maradt, ahol az emberek megtelepedtek. Ezekben összpontosul minden, ami megmaradt, és ezzel együtt rohamos fejlődésnek is indultak technika terén. Ezek közül az egyik a hatos számú város, ahol a történetünk játszódik, avagy No.6.

Shion, a tizenkét éves fiú, aki a magas intelligenciája miatt a város elit rétegéhez tartozik, valahogy más, mint a többiek. A város gondos szabályrendszere ellenére is képes kiállni a viharba, a szobája védelmi rendszerét leállítva – ez pedig egy olyan találkozáshoz vezet, ami megváltoztatja az egész életét. Mikor megfordul, hogy bezárja az ablakot, akkor már egy vérző fiú, Nezumi állt a mögötte, mindenre elszántan. Lőtt sebét a város emberei okozták, holott tilos a fegyverkezés. Ő nem más, mint egy szökött rab, a város áldozata.

Az első találkozásuk után négy évvel később látjuk újra viszont a két fiút. Miután segített Nezuminak, Shion elvesztette minden kiváltságát, amit a várostól kapott és teljesen hétköznapi, sőt, szinte semmibe vett emberként folytatta az életét az édesanyjával együtt. Egészen addig a napig, amíg rejtélyes halálesetek nem történtek, melyekért őt tették felelőssé. Menekülésre esélye sem volt, vagy legalábbis ő így hitte egészen addig, amíg Nezumi meg nem jelent a semmiből és magával nem vitte saját lakhelyére, a városon kívülre, a West Blockba.




Ez a hely gyakorlatilag No.6 szemétlerakója, mind a tényleges értelemben, mind pedig az emberek tekintetében. A valaha virágzó kisváros a falak tövében már nem más, mint a szegénység és a bűnözés melegágya, ahol nem szokatlan látvány, hogy valaki halálra fagy az utcán vagy netán megkéselik. Ebbe a közegbe kerül be a naiv Shion, aki próbál alkalmazkodni, több-kevesebb sikerrel.

A történet viszont nem ér itt véget. Nezumi, aki valaha bosszút esküdött No.6 ellen, továbbra sem adta fel a terveit, és mikor kiderül, hogy Shion legjobb barátját elrabolták, őrült útra szánják el magukat, hogy kiszabadítsák.

A könyv szerkezetét tekintve résztől egész felé halad - Shion védett, elit kis világából indulva előbb a köznapi, megélhetésükért küzdő emberek köreibe, majd a városon kívüli nyomornegyed könyörtelen mindennapjaiba látunk bele, de ezzel együtt a No. 6 jól leplezett, elnyomó diktatúrájáról, rendszeréről és sötét oldaláról is egyre többet tudunk meg. Az utópiáról egyre inkább lemállik a csillogó máz, hogy felfedje a disztópiát - és valahol kicsit a szereplőkkel is így vagyunk, senki sem szent és csak fehér vagy fekete.

Valójában ez az a történet, amiről oldalakat lehetne írni, azonban nehéz kikerülni a spoilereket, úgyhogy talán jobb itt megállni. Viszont amiről még mindenképp érdemes szót ejteni, az nem más, mint Shion és Nezumi kapcsolata.

A két fiú nagyon közel kerül egymáshoz a történet folyamán, ami nem véletlen, hiszen mindketten megmentették már a másik életét. De vajon csak barátság szövődik köztük vagy valami több is? A könyvből megtudhatjátok!

A No.6 egy light novel sorozat, ami sajnos nem érhető el jelenleg magyar nyelven, de készült belőle manga és anime változat is, amik ahhoz képest, hogy feldolgozások, meglepően jól sikerültek - az egész No.6 univerzum már rengeteg rajongót ihletett meg. Érdemes mindenkinek belenézni, garantáltan tövig fogja rágni a körmeit izgalmában!

2015. november 10., kedd

Poszt-apokaliptikus világok a könyvekben 1.

A mai ismert világ pusztulása és az emberiség túlélése már régen foglalkoztatja a történetírókat, akik nagyon vegyes világképeket alkotnak a témában. Az elkövetkezendőkben két olyan művet szeretnénk bemutatni, melyekben az a közös, hogy katonai tevékenység, háború nyomán vált lakhatatlanná a föld nagy része – viszont maga a megvalósítás, a könyvek témája és célközönsége nagyban eltér egymástól.

Dmitry Glukhovsky – Metro 2033



A moszkvai metró mindig is világhírű volt, hiszen olyan hatalmas, annyi különböző vonala van és olyan tömegeket szállít minden egyes nap, hogy azt nehéz felülmúlni. Ám egy napon, amikor a világ nagyvárosait atomtámadás érte, egészen más funkciót kellett ellátnia – óvóhellyé vált.

A történet, amelybe csöppenünk, húsz évvel a bombázás után kezdődik. A felszín élhetetlen, mutálódott, ismeretlen lények népesítik be, az emberiség megmaradt része pedig kénytelen az alagutakban tengetni az életét. Artyom, aki már idelent született, a VDNH állomás lakója. Állomását ostromolják a felszínről betörő vadak, mígnem egy nap megérkezik Hunter, aki szembeszáll velük – ámde nem tér vissza. Ehelyett egy küldetést bízott Artyomra, mégpedig hogy jusson el a metró szívébe, a Poliszba, és ott keressen meg valakit, aki segíteni fogja őt az útján és abban, hogy végül legyőzhessék a fenyegető veszélyt.

Ez önmagában nem tűnhet egy kifejezetten különleges történetnek, hiszen a tipikus problémamegoldás kalandok sorozatán át képlet látszik kirajzolódni, azonban van egy hatalmas előnye a Metro 2033-nak az ilyen típusú könyvekkel szemben – ez pedig nem más, mint a társadalomkritika.

A metró állomásai, vonalai különböző ideológiáknak adnak otthont, kicsiben leképezve modern világunkat. Nemcsak az Oroszországban nyilvánvalóan megjelenő kommunisták képviseletik magukat, hanem a fasiszták, a vallási szekták, a tudomány megszállottjai, a harcosok és még hosszan sorolhatnánk. Főhősünk rajtuk verekszi át magát, többször életveszélyes helyzetbe keveredve, hogy megmenthesse otthonát és talán az egész rendszert, ami számára a világot jelenti.




A könyv hangulata militarista, erre számítania kell annak, aki belefog. Nem szívderítő, nem vicces – tele van halállal, puskaropogással és olyan lényekkel, amelyek felülmúlják a képzeletet. Mindamellett, hogy nyilvánvalóan egy olyan világképet kapunk, amely tömörítve adja a kezünkbe a saját valóságunk kritikáját, komoly dózist kaphatunk az orosz nézetekből, gondolkodásból, amely nem biztos, hogy számunkra minden alkalommal logikusnak tűnik itt, Európa közepén.

Ezen könyvek esetében egyelőre nem számolhatunk be filmváltozatról, azonban a gamereket megihlette a világ, és egy remek játékot hoztak létre belőle, amely méltán híressé vált a köreikben.

Személy szerint ezt a művet azoknak tudnám ajánlani, akik nem riadnak vissza a vértől és a nehezen emészthető témáktól és lehetőleg elmúltak tizennyolc évesek. De aki ebbe a kategóriába esik és megtetszett neki a könyv, annak jó szórakozást az olvasáshoz! : )


2015. november 8., vasárnap

Marissa Meyer: Holdbéli krónikák

Cinder – Hamupipőke a kiborgok között




Új Peking utcáin járunk 126 évvel a IV. világháború után. A Keleti Nemzetközösség nehéz helyzetben van. Lakosságát a letumózis néven ismert halálos járvány tizedeli, Kai hercegnek pedig nem csak azzal kell szembenéznie, hogy apját sem kerüli el a gyógyíthatatlan betegség, hanem még a holdbéli királynő, Levana is állandó fenyegetést jelent a birodalomra nézve. Ha mindez nem lenne még elég gond, még az androidja is meghibásodik és nem meri akárkire bízni a megjavítását. A főváros utcáit azonban nem csak emberek népesítik be, hanem a társadalom által technológiai tévedésnek tartott kiborgok is. Köztük van Linh Cinder is, akit Új Peking egyik legjobb műszerészeként tartanak számon mindössze tizenhat éves létére, ugyanis robotoktól lebegőjárművekig mindent képes megjavítani, még saját meghibásodott alkatrészeit is. Kai herceg úgy dönt, hogy androidja a legnagyobb szakértelmet igényli, így személyesen keresi fel a lányt ez ügyben, és itt veszi kezdetét minden későbbi bonyodalom…


Scarlet – Piroska és az Ordas Rend katonái




Scarlet Benoit, aki nevét skarlátvörös hajáról kapta, eltűnt nagyanyja után kutat, közben pedig helyette is igyekszik egyben tartani és működtetni a méltán híres biogazdaságot, ami nagyanyja után hátra maradt. A nyomozás során egyre különösebb dolgok történnek vele és olyan titkokra derít fényt, amikre soha még csak álmában sem gondolt volna. Megismerkedik Farkassal is, a különös, egyszerre vonzó és ijesztő pankrátorral, akivel végül közösen indulnak Párizsba a tanyáról, hogy felderítsék a rejtélyeket.
Közben Cinder kalandjai is folytatódnak természetesen. Fiatal, ámde rendkívül tehetséges műszerészünk a Nemzetközösség legkeresettebb állampolgára lesz. Noha nem így tervezte, egy véletlen folytán Carswell Thorne kadét, a megjelenésére meglehetősen sokat adó, de nem kifejezetten okos bűnöző és önjelölt kapitány is hozzácsapódik szökés közben, hogy segítse, vagy éppen hátráltassa kalandos útjuk során.
Mindeközben a Nemzetközösségben is tovább romlik a helyzet, és kérdés, hogy sikerül-e a küszöbön álló katasztrófát elkerülni…


Cress (angol)




Cress, teljes nevén Crescent Mira, avagy Aranyhaj egy szatellit foglya gyerekkora óta, képernyők és az internet minden társasága. Nem tudja leengedni a haját, hogy ismeretlen lovagja bejusson és megmenthesse börtönéből, viszont magányában remekül sikerül kiismernie minden szerkezetet, ami körülveszi és sikerül kapcsolatba lépnie Cinderrel. Természetesen minden eddig megismert szereplő is felbukkan, és kalandjaik számos fordulatban bővelkednek. Mi több, találkozhatunk a következő kötet címszereplőjével is futólag, ugyanis felbukkan Levana királynő nevelt lánya, Winter hercegnő is a történet során.
A kötet magyar nyelvű kiadásáról egyelőre még semmi biztosat nem tudni sajnos, de ami késik, nem múlik.


Az eddig megjelent kötetek remek olvasmány akár meserajongóknak, a fantasy vagy éppen disztópiák kedvelőinek, de még a science fiction és a robotika rajongói is bizonyára találnak benne kedvükre valót. Marissa Meyer remekül hasznosít újra régről ismert meséket oly módon, hogy valamilyen különös, nem várt fordulattal közben állandó meglepetést szolgáltat. Nehéz letenni ezeket a történeteket, bármelyik kötetről legyen is szó. Kifejezetten izgalmasak, itt-ott megfűszerezve valami félelmetessel vagy éppen egy kis romantikával, és nem utolsó sorban humorral. Bár az igazán hangsúlyos szál minden kötet esetében a címszereplőé, egyik könyv sem korlátozódik egyetlen nézőpontra, és minél messzebb jutunk a történetben, annál több szál fonódik egymásba. Az egész sorozatnak van valami különös varázsa, remélhetőleg a hamarosan megjelenő negyedik kötet sem okoz majd csalódást.



Cinder, Scarlet és Cress